Képpárok és hármasképek

VÁLOGATÁS A LÁTVÁNYTÁR GYŰJTEMÉNYÉBŐL
Helyszín: Art9 Galéria, 1092 Budapest, Ráday u. 47.
Megnyitó: 2013. április 3. 18 óra
Megnyitja: Mújdricza Péter, építész
Rendezők: Steffanovits István és Vörösváry Ákos
Látogatható: 2013. április 21-ig, kedd - szombat 14 és 18 óra között.
Film a kiállításról: http://vimeo.com/66828244

NÉHÁNY SZÓ A KIÁLLÍTÁSRÓL
A Látványtár gyakran rendez gyűjteményéből tematikus kiállításokat, mint ahogy bizonyos értelemben a „Képpárok és hármasképek” is az.
Ezen a kiállításon láthatunk született képpárokat, hármasképeket, láthatunk egymásra ismert, valamint egymásra talált kép-együtteseket, és olyanokat is, amelyeket a kiállításra készülődve boronált össze jó, avagy rossz kedvében a rendező, legyenek azok, akár írás-képpárok. A „született kép-együttesek” magától értetődően a szerzők alkotásai, az egyéb párosításokat pedig a látványok, gondolatok párbeszéde hozta létre.
A KIÁLLÍTOTT MŰVEK SZERZŐI:
Albert Katalin, Altorjai Sándor, Balassa Katalin, Barabás Márton, Benda Iván, Ganczaugh Miklós, Gellér B. István, Gémes Péter, Grencsó István, Hortobágyi Endre, Karácsonyi László, Kecskeméti Kálmán, Kiss Ilona, Matzon Ákos, Maurer Dóra, Mezei Gábor, Nádler István, Orosz István, Parancs János, Prutkay Péter, Rátz Ödön, Roskó Gábor, Sáros András Miklós, SI-LA-GI, Spitzer Fruzsina, Swierkiewicz Róbert, Székelyi Kati, Szemadám György, T.Szabó László, Vörösváry Ákos, Vörösváry Pál, Wahorn András, Záborszky Gábor,

valamint olajnyomatok, talált tárgyak és talált szövegek.

MÚJDRICZA PÉTER MEGNYITÓJÁNAK SZÖVEGE

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretettel üdvözlök Mindenkit az Első Magyar Látványtár legfrissebb kiállításán, melynek címe, hívószavai: képpárok és hármasképek.

„… ahol ketten vagy hárman összejöttök az én nevemben én ott vagyok köztetek.” – olvashatjuk az Újszövetségben János és Máté evangéliumában egyaránt.
Képpárok és hármasképek, mert így van ez képeink társadalmában is, jelezve, hogy a művészet eredendően vallásos indíttatású. Megkockáztatom, az alkotás szabadsága talán valamelyest még valláson túli is. Angyalivá szárnyasíthatja, reangyalizálhatja akár a legördögibb, legdémonibb erőket is.

Az Első Magyar Látványtár Képpárok és hármasképek című tárlata alapvetően szimmetriatengelyek és szimpátiatengelyek mentén szerveződik. Ezek a szimmetria- és szimpátiatengelyek felfedezhetőek a kiállítótér egészében és részleteiben, dialógusokat és trialógusokat képezve a szemközti és szomszédos falakon. Olyan bőségben, ahogy azt befogadói, kvázi társalkotói/társalkodói kalandvágyunk megkívánja.

A bejárattal szembeni, a legnagyobb falfelület szimmetriatengelyében, a képpiramis csúcsán, egy Ős-képpár jelenik meg: Mária és Jézus szíve, amilyeneket nagyszüleink tisztaszobáiban is láthattunk. Alattuk, két oldalt festmények, rézkarcnyomatok páros- és hármasképei tükröződnek a szimmetriatengelynek megfelelően, közöttük valódi tükörművek is.
A bejárat és a Ráday utcára tekintő ablakok közti falakon Szinyei Merse Pál Majálisának parafrázisai, újra és újjá értelmezései feleselnek egymással. Vörösváry Ákos, a kiállítás megálmodója jegyezte meg egyszer a letűnt évszázad/évezred utolsó évtizedében, a honi szélesebb publikum művészetbefogadói érzékenysége még mindig Szinyei Majálisának a szocreál didaktika szintjén értelmezett szintjén tart. Talán a nevezetes festmény centrumának, a piknik zöldjének kiüresítése, a „vedd meg és dobd el” szemléletű fogyasztói civilizáció termékeinek lebontásával, nyugtalanító egymásra zsúfolásával, közöttük hadi lövedékekkel is, kibillenthetett, kigyógyíthatott bennünket ebből a beteg illúzióból az új évezred hajnalán. Talán.
Jómagam, a tárlat minden darabját megszerettem és megfogadtam magamnak, hogy egyetlen egyhez sem fogok oda rohanni, nem fogok ünneprontó elemezgetésekbe bocsátkozni. Azért egy ready made-ként, talált tárgyként felfogható képpárral és hármasképpel mégis kivételeznék: az Egérművekkel és az Őket „meghármasító” Ketté-égetett plakáttal. Az Új Tükör búlvártermék címlapjait, melyeket Kondor Béla és Deim Pál művei díszítenek, olyan gyönyörűen rágták át az egerek… Közéjük került a falra a Ketté-égetett plakát, egy 1968 augusztus 20-áról tudósító szétégett újságpapírlap, néhány nevezetes, szabad(!) kézzel ráírt történelmi dátummal/eseménnyel kiteljesítve: 1956 Budapest, 1968 Prága, 1981 Varsó, 1989 Peking…
Egerek és emberek? De nem, azért sem megyek ebbe mélyebben bele.
A kiállítótér Ráday utcára merőleges falain a szimmetria- és szimpátiatengelyek átúsznak egymáson, mint Gémes Péter felnagyított Forte-filmen lebegő alakjai, esetenként a tükrözési tengely antimetrikus ponttá sűrűsödik, ahogyan az Orosz István Nyomdász című munkáján is megfigyelhető. A legellentmondásosabb értékek, köztük a pénz dilemmája villódzik a falfelületek közt, nyugta és adóslevél, arcátlan ajánlat vagy akár művészpénz alakját öltve. A képpárok és hármasképek egymással is képpárokat, mondhatni képpár-párosokat és hármasokat képezhetnek, megköthetik és feloldhatják egymást, mint egy szívből jövő kiállítás megnyitó alkalmával. A nagypolitika semmivé zsugorodik, a legtitkosabb vágyaink, érzéseink betöltik a világegyetemet.
Köszönet érte a kiállítás rendezőinek, Gyökér Kingának, Vörösváry Ákosnak és Steffanits Istvánnak, valamint a Látványtár baráti körének.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, köszönöm megtisztelő figyelmüket, a tárlatot megnyitom.

Mújdricza Péter
Budapest, 2013-04-03