A nagy szenvedély

Kiállítás a dohányzás múltjáról és jelenéről

„A nagy szenvedély” címet egy 1937-ben megjelent könyvtől kölcsönöztük; Remethey Fülepp Dezső írta a dohányzás történetéről.
Az Első Magyar Látványtár részben tulajdonolja, részben kezeli – Vörösváry László hagyatékaként – az ország talán legnagyobb magánkézben lévő, ilyen tárgyú gyűjteményét.
A valahai kulturált dohányzás szerteágazó, klasszikus tárgykultúráját felölelő több ezer darabos gyűjtemény miden szeletéből ízelítőt ad a kiállítás, a biedermeier kortól napjainkig született tárgyak sokaságából válogatva.
Pipák, szipkák (fából, tajtékból, porcelánból, borostyánból, ezüstből, agyagból), kínálók, szivarvágók és pipaszurkálók, pipatóriumok, cigarettatárcák, dohányzacskók, és dohánytartók, plakátok és reklámtáblák, öngyújtók, hamutartók, dohányvágók, s nem utolsó sorban a dohányzás aktusának képzőművészeti ábrázolásai rajzokon, metszeteken, festményen, fotón, kollázsok, objektek, mai antireklámok és kortárs alkotók reflexiói a témára, látványtári előadásban.

A KIÁLLÍTOTT MŰVEK SZERZŐI:
Áfrány Gábor, Albert Katalin, Altorjai Sándor, Balassa Katalin, Bánki László, Bánkuti András, Bányay Anna, Barabás Márton, Benda Iván, Berény-Bortnyik, Gombos Lilly, Gönczi G. Tibor, Gyárfás György, Istvánfy János, J.G.Bettelheim, Joseph Kádár, Juliette, Július Gyula, K.Bócz István, Káldor László, Kecskeméti Kálmán, Kemény György, Kozma Andrea–Bartha Máté, Kunkovács László, Lakner Antal, Lakner László, Látványtári leletek és kompozíciók, Lugosi Lugo László, Macskássy Gyula, Makky György, Margaret Bourke-White, Mátyássy László, Medve András, Mészáros Eszter, Moholy-Nagy László, Molnár Edit, Muhits Sándor, Murányi Kristóf, O.Papp Gábor,Orosz István, Pál György, Pán Artur, Pólya Tibor, Pólya Zsombor, Prutkay Péter, Seiler, Siskov Ludmil, Somogyi Győző, Swierkiewicz Róbert, Szakmáry László, Szeift Béla, Szemadám György, Szemlér Mihály, Szilvásy Nándor, Sztefanu Marina, Szyksznian Wanda, T. Szabó László, Tamássi Zoltán, Tichy Kálmán, Vető János, Végh Gusztáv, Vörösváry Hajnalka, Wahorn András, Wallburg Egon, Zoltán Sándor.

NÉHÁNY IDÉZET VÖRÖSVÁRY ÁKOSTÓL, A KIÁLLÍTÁS RENDEZŐJÉTŐL:
„…El kell mondjam Önöknek, hogy gyászolok. Mélyen gyászolok a kulturált dohányzás – amely meg is teremtette a maga lenyűgöző tárgykultúráját – jelöletlen virtuális sírhantja fölött.
Ezért is születtek meg ezek a kiállítások…”

„…Mint mondtam, gyászolok, de azt nem mondom, hogy vigasztalhatatlan vagyok, sőt vigasztalni akarok.
Nem is olyan rég még odavolt borkultúránk is. Ha jól érzékelem, ma feltámadóban van hamvaiból…”

„…Szeretem a kiállítások nyelvét, már amelyiken nem unatkozom!
Szeretek magam is kiállításokat „fabrikálni”, építeni, tárgyakat, műveket „összeboronálni”, vélt, ősi „ellenfeleket” összebékíteni, ritka hangzásokat gerjeszteni, a csendet hallgathatóvá tenni, ünneppé avatni a látás örömét, és így tovább, és így tovább…”

„… A kiállításrendezőnek azért valamelyest könnyebb a dolga. Élettelen, bár az életről szóló, arról tudósító és általa sugallt tárgyakkal dolgozik, mint építőelemekkel, amelyek művészek, vagy amatőrök, iparosok szellemi terméke és keze munkája, vagy éppen puszta talált tárgyak, nem beszélnek vissza, végtelen türelműek, de azt kell, mondjam beszédesek is – ami furcsán hangozhat, legalábbis első hallásra! De ha jól belegondolunk ezért készültek, ezért is, hogy „megszólítsák” a nézőt. (Nagyobb eséllyel a látót.)…”

NÉHÁNY IDÉZET AZ 1937-BEN MEGJELETNT, KIÁLLÍTÁSUNK CÍMÉT ADÓ KÖTETBŐL:
„A dohány és szivar ősi elnevezése indián eredetű. Kuba középkori lakói „tabac” névvel jelölték a dohánycserje henger alakúra csavart levelét. A szivarnak ezt az ősét a nagy műveltségű mayák nyelvén ’Cigar’-nak hívták.”

„Az a hír terjedt el róla (a dohányról), hogy nemcsak meggyógyít minden betegséget, hanem meg is véd a betegségek ellen, és így az életet meghosszabbítja.”

„Hollandiában 1610-ben a dohány már fontos kereskedelmi cikk.”

„A pipa a nyugodalmasan múldogáló élet élvezeti szerszáma volt. Étkezés után kényelmesen megpihenni és rágyújtani a dédelgetett, tisztántartott, jól szelelő pipára – pompás élvezetet nyújtott. A füstfátyolok szeszélyesen körül-úszkálták a pipázót, aki elmélázhatott bennük. Kihímezhette a csavarodó füstpántlikákat tarka gondolatainak selymével.”

„Nagyon érdekes Mikszáth Kálmán kitűnő megfigyelése: ’A debreceni polgár azt tartja, hogy a selmeci pipa a legjobb, a selmeci polgár meg világért sem dohányozna másból, csak – debreceni pipából.’”

„Oroszországban Nagy Péter cár engedte meg a dohányzást. A tilalom megszüntetését annak köszönhették, hogy a cár, mint szenvedélyes burnótozó, szintén értékelni tudta a dohányzást.”

„Feltűnő, hogy Erzsébet angol királynő tiltotta a tubákolást, és elkoboztatta még a szelencéket is.”

„A Baden-Badenben időzgető londoni pénzfejedelem, Rothschild Havannában készíttetett saját részére ínyenc-szivarokat. Ezek még a levegőtől is védett, üvegtokba forrasztott, óriási testű szivarok voltak, díszes papírgyűrű márkával.”