Tunning

Részletek a „Tunning” című katalógusból. Szerző: Sturcz János.

„Elekes… az utóbbi” években „…talált képek át- és újraértelmezésével, mások már meglévő műveinek kijavításával, ahogy ő nevezi ˝tunningolásával˝ foglalkozik.”
„Elekes eljárása …. mélyen empatikus. Már-már alázattal kezeli a művészeti párbeszéd alapjául választott ˝gyenge minőségű, de nem teljes mértékben jellegtelen˝ (E.K.) alkotásokat, nyilvánvalóan érzékelve annak morális rizikóját, hogy belefest olyan emberek műveibe, akik már nem élnek, s ezért nem tudnak ellenkezni. A dilemma akkor is áll, ha a művek gyengék és már fizikailag is roncsok, s a művész a klinikai halál állapotából hozza vissza őket. Elekes a művészeti túltermelés elleni ˝utóvéd˝ álláspontjára hivatkozva legitimálja eljárását. Egy másik, személyesebb, morális szinten az is igazolja metódusát, hogy rendkívül érzékeny, intim kapcsolatot épít ki a művekkel. A megtisztítás és restaurálás után a megfigyelés és értelmezés hosszadalmas folyamata következik. Csak az intellektuális feldolgozás után, ˝az általuk ajánlott, bennük felfedezett lehetőségek˝ (E.K.) feltárását követően, s nyilván saját tartalmait is belevetítve festi közegükbe azokat a motívumokat, amelyek jelentésüket és jelentéktelenségüket kibillentve változtatják át őket élvezetes műalkotásokká.”

„Elekes kiválóan ismerte fel, hogy a giccsek, naiv és dilettáns munkák nem csak a művészettörténet legkülönbözőbb korszakaiból származó toposzokat őrizték meg. Még ha részben devalválódott, deformálódott és töredékes módon is, de közhelyeik mélyén az emberi kollektív tudattalanból származó archetípusokat hordoznak. Saját tudatalattijára hallgatva, ezekből a lenézett alkotásokból tárja fel azokat a szimbolikus képzeteket, amelyek mára jórészt elvesztek a konzumtársadalomban élő ember számára.”