Mindenemberboldogakarlenni

KIÁLLÍTÁSUNKON NEM CSUPÁN GICCSEK, GICCSŐRÖK KÉPEI, HANEM NAÍV MŰVÉSZEK ÉS DILETTÁNS KÉPÍRÓK MUNKÁI, VALAMINT PROFESSZIONÁLIS KÉPZŐMŰVÉSZEKTŐL A GICCSRE REFLEKTÁLÓ ALKOTÁSOK IS SZEREPELNEK.
SZELLEMI KALANDRA HÍVJUK A LÁTVÁNYTÁR VENDÉGEIT, HÍVEN AZ ALAPÍTÓ OKIRATUNKBAN FOGLALTAKHOZ:
„AZ ALAPÍTVÁNY MUNKÁSSÁGÁVAL AZT A LÁTÁSKULTÚRÁT SZERETNÉ A KÖZ KINCSÉVÉ TENNI, AMELYBEN A BEFOGADÓRA A TEVÉKENY RÉSZVÉTEL, AZ ALKOTÓ FANTÁZIA, SZELLEMI ÖNÁLLÓSÁG ÉS ELŐÍTÉLET MENTESSÉG A JELLEMZŐ (AKTIVITÁS, KREATIVITÁS, SZUVERENITÁS). S MINDEZEK EREDMÉNYEKÉNT AZ ÍZLÉS – AZ IGAZ ÉS A HAMIS SZÉTVÁLASZTÁSÁNAK KÉPESSÉGE.”
„... AZ ALAPÍTÓK BÍZNAK A LÁTVÁNY EREJÉBEN, A NÉZŐBEN ÉS ÖNMAGUKBAN.”
(Részlet az 1990-ben született Alapító Okiratból )

Ezzel a kiállítással kemény fába vágta fejszéjét a Látványtár, és egyúttal köszönetet mond a Lukácsy-család nagyvonalú képadományáért, amellyel inspirálta és siettette ezt a látványtári bemutatót.
Naivok? Giccsőrök? Dilettánsok? Ki az, és hol van ő, aki meghúzza a határokat? Ami biztos, hogy minden ember boldog akar lenni. Mindenki. Azok is, akik nem tudják, vagy rosszul tudják mi is az, és azok is, akik nem tudják, vagy rosszul tudják, hogyan érhetik el a boldogságot.

A határok tologathatók, illetve jelentésük, értelmezésük koronként változhat.

Változik is, ez természetes. Az állandóság életszerűtlen, mindazonáltal figyelmezzünk a Tízparancsolatra!

Változott például a szecesszió megítélése is. Új korában a „polgári jóízlés” nevében giccsnek tartották a „jó” konzervatívok. Azt viszont sohasem hittem volna, hogy az általam szerelemmel szeretett Gulácsy-életmű néhány darabjával találkozva egyszer csak én is „giccset kiáltok”!

Amikor ez bekövetkezett, azt hittem, vége a világnak! És nem lett vége a világnak, és azt sem mondhatom, hogy – viszont – elkezdődött valami új. Hiszen már régóta, évtizedek óta figyeltem és szerettem, talán kerestem is, és találtam meg a magam számára – s most úgy érzem, ezzel a kiállítással megtaláltam mások, az Önök számára is – ezt az édesbús képi világot, a giccset. Ezt a kifejezést – nem árt tudnunk – a világ elenyészően kisebbik felén ismerik csupán, s már ott sem használják a régi elmarasztaló értelmében.

Persze a kép(let) nem ilyen egyszerű, a „régi” giccs is létezik, de frissen és gazdagon telepített, élesített aknamezőkön is járunk. Leggyakrabban kerti törpe–oroszlán–szökőkút–Vénusz–csodagrillező lerakatok képében igézik, csábítják, állítják meg autósok és családok ezreit, lépre csalva őket az országutak mentén. Jópofa világunk jópofa kellékei. (Legyintenek vagy örvendeznek, akik legyintenek vagy örvendeznek.) E világ már önjáró; giccsember-képzőjébe már be sem kell iratkozni. Kapásból felsőbb osztályba léphet, aki tudja: ami szép, az szép!

És ne feledjük a magas művészet álorcáját felöltő giccset, s a giccsőrök lassan ölő szolgáltatásait se! Mert valóban nem egyszerű a kép(let)!

Elengedettséget és éberséget kívánok jó kedvvel és szeretettel! Látást kívánok a nézéshez, és figyeljenek a „giccsszelídítő” Elekes Károly képeire, s majd kiderül, nincs veszve minden!

Kiállításunk a giccsről szól barátsággal, szerelemmel, józanul.

Vörösváry Ákos