A sokszorosítás művészete

Az Első Magyar Látványtár Alapítvány kiállítása az Art9 Galériában

VÁLOGATÁS A LÁTVÁNYTÁR GRAFIKAI GYŰJTEMÉNYÉBŐL

HELYSZÍN: Art9 Galéria, 1092 Budapest, Ráday u. 47.
MEGNYITÓ: 2011. február 2. szerda 18 óra
LÁTOGATHATÓ: február 25-ig, keddtől péntekig 14 és 18 óra között

KIÁLLÍTÁS LÉTREJÖTTÉT AZ NCA, A FERENCVÁROSI ÖNKORMÁNYZAT ÉS A "BUDAPEST BANK BUDAPESTÉRT" ALAPÍTVÁNY TÁMOGATTA

KIÁLLÍTOTT SZERZŐK NÉVSORA

Ábrahám Rafael * Altorjai Sándor * Balla Margit * Banga Ferenc * Bencze László * Bojtos Károly * Csáji Attila * Csohány Kálmán * Csorba Simon * Csurgói Máté Lajos * Derkovits Gyula * Domokos Géza * Doór Ferenc * Engel Tevan István * Farkas István * Feledy Gyula * Gaál József * Galambosi Edit * Gera Éva * Gerzson Pál * Gross-Bettelheim, Jolán * Gulyás Gyula * Halász Géza * Háy Károly László * Ismeretlen szerzők * Kadar, Joseph * Kéri Imre * Kernstok Károly * Kocsis Imre * Kondor Béla * Koós Lajos * Kovács Sándor * Kőhegyi Gyula * Kunt Ernő * Lakner László ¬* Lebek, Johannes * Major János * Major Kamill * Maurer Dóra * Meszlényi Dénes * Molnár Gabriella * Orosz István * Pályi Flóra * Perei Zoltán * Pinczehelyi Sándor * Pozsonyi, Ernst * Prutkay Péter * Sáros András Miklós * Schnitzler János * Somogyi Győző * Swierkiewicz Róbert * Tassy Klára * Varsányi Pál * Vincze András * Würtz Ádám * Zichy István * Záborszky Gábor * Zoltán Sándor.

A megnyitón elhangzott köszöntő

Jó estét kívánok Kedves Vendégeink, jó estét kívánok a feltehetően „szép nap” után!
Szeretettel köszöntöm a megjelenteket!

Majdnem azt mondhatnám, még sosem volt a Látványtárnak grafikai kiállítása, de akkor nem mondanék igazat. Egy igen emlékezetes kiállításunk foglalkozott ezzel a műfajjal 1992-ben, az akkori Stúdió Galériában, igaz, hogy meglehetősen speciális szempontból; mert hogy a Hivatal pecsétet ütött a grafikák hátoldalára: „Művészileg ellenőrizve”. A kiállítás címe is a pecsét szövege volt – Művészileg ellenőrizve. Főleg a hatvanas években született munkák adták a kiállítás anyagát, és fontos adalék, hogy ezt a kollekciót – talán kétszáz lapot – a MÉH Vállalattól vásároltam, mentettem meg, ahová most már nyilván kibogozhatatlan úton került ez a néhány kiló grafika. Ma is úgy érzem, ezt a képcsarnoki anyagot letagadva, vagy bármi okból „elfelejtve”, nem érdemes grafikai kiállítást rendeznünk. Lehet, hogy egyedül vagyok e véleménnyel, de vállalom, hiszen a Látványtár indíttatása más természetű és más dimenziójú, mint a kiállítási intézményeké és galériáké általában.

Az egykor forradalminak tűnő szándék: a művészetet sokszorosított formában és olcsón eljuttatni a „széles néprétegekhez”, nem tudom milyen nyomokat, vizuális élményeket, esztétikai fogodzókat hagyott a „kedvezményezettekben”, de félek, hogy főleg lakberendezési szempontok vezették őket választásaikban.

E kiállításra készülve, kezdettől fő szempontunk volt, hogy sokat, sok darabot mutassunk, ha már a sokszorosításról van szó. Nagy és kismesterek munkái egymás mellett szerepelnek e szűk tér falain, ahol éppen a kicsinység révén, még különösebb hatású a „sokaság” képe. Nagy és kismesterekről beszélek, de beszélhetnék híressé lett és elfeledett szerzőkről, mert hiszen a hatvanas, hetvenes évek sem csupán a sztárok évtizede volt. Ennek, a demokratikusnak szánt műfajnak is megvannak az arisztokratái, megvannak forradalmárai, közkatonái ugyanúgy, mint tisztes iparosai, mágusai, meg zsonglőrei.

Bízom benne, hogy élvezetes kiállítást sikerült rendeznünk az Art9-ben – köszönjük az alkalmat és a segítséget Ábrahám Rafaelnek és Kiss Zoltánnak – s ha munkánk némi tanulsággal is szolgál, az már a tiszta haszon! Úgy érzem, nagyon ide illik Altorjai Sándor egy gondolata: „Ha magamat átalakítottam, átalakítottam a világot – a világ egy ponton átalakult.”

Egy vallomással tartozom Önöknek. Szeretem Bachot és szeretem Dresch Misit, meg Grencsót, Mozartot, meg a valódi cigánydalt és zenét. Szeretem a száraz francia pezsgőt – nem jobban, mint a csobánci bort – szeretem a lazacot, meg a kaviárt, és nagyon szeretem a jó disznósajtot, a tarhonyalevest, nem beszélve a kocsonyáról – sültkrumplival!

Köszönöm, hogy eljöttek, érezzék jól magukat közös kincseink társaságában, s koccintsunk a művészetekre, a Csobánc hegyen termett borral!

Budapest, 2011. február 2.

Vörösváry Ákos