Meghívó Diszelbe a Márton-napi búcsúra

Nyitott nap a Látványtár Kiállítóházában, találkozásokkal, beszélgetésekkel, borozgatással

Egy korábbi Márton-napon

MEGHÍVÓ LEVÉL A MÁRTON NAPI BÚCSÚRA

Kedves Barátaink, Látogatóink, Támogatóink, s Ti, Kedves, küszöbünket sohasem koptatók!

Van két szám, amelyeket már ma is, és valószínűleg „amíg világ a világ” keverni fog a közönség, ha az Első Magyar Látványtár életkora kerül szóba. Ma ez a két szám 20 és 27. Jövőre 21 és 28 lesz; és minden évben eggyel több: 22 és 29, 23 és 30, és így tovább. Az Első Magyar Látványtár Kiállítóháza idén 20 éves, az Első Magyar Látványtár Alapítvány pedig már 27 éves. (A megalapítástól 7 évig tartott a Kiállítóház megépítése.)

Néha rossz hangulatban – persze nem akarunk ünneprontók lenni – ilyeneket is gondol az ember: az összes élők közül egyedül mi, emberek vagyunk azok, akik képesek „értelmetlen, haszon-talan, hiábavaló dolgokat” művelni – tudatosan! És ha ez érdem – hiszen nagyon is emberi –, akkor például mi, a Látványtár alapítói és munkásai nagyon ember módra élünk, sok-sok színes hiábavalóságot letéve már az asztalra, s még több mindent – feketét, fehéret, tarkát – akasztva a falakra.

Nem akarunk ünneprontók lenni, de azt látjuk évek óta, hogy egyre több bejárati ajtón fityeg a küszöbre figyelmeztető táblácska. Ajtó és küszöb ezer éve együtt járnak. Úgy látszik, régebbi korok ajtóállítói nagyobb bizalommal voltak a belépők iránt, vagy még őstudás volt a küszöb léte, esetleg az írástudók csekély száma indokolta a táblácskák hiányát? Nem akarunk ünneprontók lenni, de amíg sáros volt a világ – Tapolca és Diszel főutcája is –, az akkor hordott cipőknek, csizmáknak nem volt használati utasítása: „Mérsékelten vízálló”. „Gyengén vízálló”. „Nem vízálló”. Persze beáztak azok a csizmák és cipők is, de olyankor viselőik megszárították őket. Mára minden talpalatnyi terület aszfaltozott, térkövezett, ami erős túlzás, hiszen tulajdonképpen térbetonozásról van szó.

Nem akarunk ünneprontók lenni, de a pontos fogalmazás fontos – és csöppet sem ártalmas.

„Mindegy, kik beszélnek hazád nevében. Mindegy az is, mit mondanak azok, akik jogosultnak hiszik magukat a haza nevében beszélni. Te hallgass hazádra. Mindig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincsen semmiféle értelme számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben. Ez a legfelsőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri.” (Márai Sándor: A hazáról. Füves könyv, 1943)

Akárhogyan is áll a világ, akárhogyan is állunk a világban, találkozzunk, amíg lehet. Mint már sok-sok éve, idén is szeretettel várunk/várjuk a Márton napi búcsún a Látványtár Kiállítóházába, 2017. november 12-én 10 órától este 7-ig. Együttlétünk során emlékezzünk a minket közelről érintő fájdalmas veszteségre, a közelmúltban elhunyt két kitűnő diszeli emberre és iparosra: Kiss Imrére és Lengyel Róbertre.

Gyökér Kinga és Vörösváry Ákos
az Első Magyar Látványtár követei

Első Magyar Látványtár Kiállítóháza, Tapolca–Diszel Templom tér
Telefon: 06 30/536-5456 06 30/244 6985 és 06 30/316-8708

Időpont: 
2017. november 7. kedd   - 2017. november 15. szerda