"Egy + 1"

(A rózsaszínről és a nemzet színeiről)

HELYSZÍN: A Látványtár Kiállítóháza, Tapolca-Diszel, Templom tér
MEGNYITÓ: 2011 június 25-én, 17 órakor
MEGNYITJA: Tóth József Füles, fotográfus
KÖZREMŰKÖDIK: Winkler Balázs, trombita
RENDEZTE: Steffanits István és Vörösváry Ákos
LÁTOGATHATÓ: szeptember 11-ig.

TÁMOGATÓ: Magyar Fejlesztési Bank Zrt.

A KIÁLLÍTÁSRÓL:

Egy: Válogatás Winkler Barnabás rózsaszín Zsolnay-kerámia gyűjteményéből
+
1:
Válogatás az Első Magyar Látványtár piros-fehér-zöld, azaz PFZ (Pincehelyi Sándor képzőművész ikonikus tömörítése) kollekciójából – magas művészet, néprajz, iparművészet, plakátok, kisnyomtatványok, könyv és újság címlapok, giccsek, történelmi dokumentumok, stb., a biedermeier kortól napjainkig.

VÖRÖSVÁRY ÁKOS A RÓZSASZÍNRŐL:
I.
A rózsaszín nem más, mint az önnön gyönyörűségébe, ellenállhatatlanságába belefeledkezett, és mámorától szabadulni képtelen… rózsaszín.
II.
A rózsaszín az önszerelem legkimunkáltabb, már fokozhatatlan megtestesülése.
III.
A rózsaszín a kezdetektől rózsaszín.
„Kezdetben volt a rózsaszín…”
Ezer a rózsaszín és a rózsaszín ezerszer rózsaszín.
A vadrózsa színe – rózsa az etalon.
A rózsaszín öltözteti a tavaszt, s hogy igen jól áll az égi kéknek, már a régi kínaiak is megénekelték:
„Füstszín,
s narancsban úszó rózsa vagyok
kéken,
napfényben fürdök az alkonyi
égen.”

S ugyan az alkony rózsája lassan a vörösbe fullad, de órák múltán már, mint a hajnal „rózsapírja” deríti az új eget.
A csodának is jól áll a rózsaszín, a rózsacsoda színe is rózsaszín.
A rózsaszín boldog lakója a babakocsi öblének, és otthon van a koszorúslányok masnijában, otthon van a cukrászdák boldogító pultjain, meg a kismalacok fülén, orrán, hasán.
Hosszú-hosszú a rózsaszínnek útja az ártatlan képzelgések árnyalataitól a hús rózsacsapdájáig.

Boldog a rózsaszín és boldogító a rózsaszín léte.

Ezt ismerhették föl Zsolnayék Pécsett a XIX. század hatvanas-hetvenes éveiben. Ők formába öntötték, formákra öntötték e boldog mázat, háztartások ezreit boldogítva rózsaszín edényeikkel.
A magyar tárgykultúra e becses és alig ismert darabjait, több száz boldog tárgyat láthatnak most a Látványtár vitrinjeiben.
Köszönjük Winkler Barnabásnak, hogy – mindnyájunk örömére – kölcsönadta harminchat évnyi gyűjtőmunkájának válogatott darabjait!
Isten éltesse az önzetlen gyűjtőt!

ÉS A NEMZET SZÍNEIRŐL

Megnyilatkoznom a piros-fehér-zöldről, a PFZ-ről régi vágyam, tervem; s ezt hogyan másként is tehetném meg, mint egy nagy PFZ kiállítás formájában.

Ami a PFZ-ről először jut eszembe:
Hon – itthon – otthon – honfi – honleány – honszerelem – honfibú – honismeret – hontalanság – honderű – honi – honosítás – honos – honvágy – honatya – honvéd – honol – honfoglalás – honalapítás – honvédelem – honlap? – honfitárs

Ami másodszor jut eszembe róla:
a PFZ lehet örökös és világos pecsét, lehet áhított védjegy – de méltatlanul fecsegő is lehet, és giccsé is romosodhat. Lehet iskolás, vagy hivatalos modor, lehet nemes, vagy kongó dekoráció. Lehet művészi hitvallás, és szívünk ujjongó, dalra fakasztó öröme, a még problémátlan gyermekkor boldogító emléke, közösséget kovácsoló erő, holtig tartó függőség, remény és bizalom, hol tüntető gesztus, tiltott vállalás, hol meg álruha, blikkfangos jelmondat. A PFZ lehet a szelek örömére, de lehet szelek elszenvedője is, lehet emblematikus emlékezet, magasztos ereklye, érzelmekre ható, múlhatatlan hatalom.

Előzmények nélküli, hirtelen elhatározásból 1985 nyara óta gyűjtöm a PFZ-t, s ugyanakkor döntöttem el egy nagy PFZ kiállítás majdani megrendezését is. Néhány kiállításvázlaton már túl vagyok, s ez a mostani tárlat is csupán a legkiérleltebb vázlat az eddigiek sorában. A nagy PFZ bemutató még várat magára.

Az óriási gyűjtemény, témájához méltón gazdag. Magas művészet, néprajz, iparművészet, plakátok, matricák, kisnyomtatványok, jelvények, kitüntetések, csomagolóanyagok, hirdetések, képeslapok, ruházati darabok, használati- és emléktárgyak, giccsek, propaganda anyagok, könyv és újság címlapok, történelmi dokumentumok, szóval „Minden szinten, szinte minden” a biedermeier kortól napjainkig. A legkorábbi darab 1835-ból való.

Nyilvánvaló, hogy ebből a gyűjteményből, ki-ki mentalitása szerint rendezne más-más üzenetű kiállítást. A magam részéről egyetlen rendezői utat, verziót látok lehetségesnek, a leltárt. S mivel helyszűke miatt csak vázlatot van módomban bemutatni, töredékes a leltár. A szándékom azonban változatlan.

Jöjjenek velem, s szóljanak hozzá! Lehetőségük lesz rá.

Vörösváry Ákos
a Látványtár művészeti vezetője

Körbeforgatható panorámaképek az épületről és a kiállításról:
http://www.360cities.net/image/art-gallery-els-magyar-ltvnytr-i-hungary#...

http://www.360cities.net/image/art-gallery-els-magyar-ltvnytr-ii-hungary

Időpont: 
2011. június 25. szombat - 17:00 - 2011. szeptember 11. vasárnap - 18:00